Légy az aki megnevetett,
s minden bajom elfeledtet.
Légy az aki meghallgat,
s az igazat ne tagadd.
Légy az aki meglát engem,
s látja a valódi lelkem.
Légy az akire várhatok,
s karjaimba zárhatok.
Légy az aki elkísér,
s hamar engem el nem ítél.
Légy te az egyetlen,
s nem lennék soha kedvetlen.
Légy az élet útján társam,
hogy a bánatot ne lássam.
Légy az aki szeret engem,
s el nem engedi a kezem.
S bárcsak lehetnék én is az...
2007.09.15.
Jökull
2007. szeptember 24., hétfő
Reményem benned él tovább / Meine Hoffnung lebt in dir weiter
A porba hullot évek
többé vissza nem térnek.
Járom utam és félek,
nehogy rossz útra lépjek.
Bús lelekem olykor felszáll,
s a valóságtól elvál.
Álmok szárnyán menekül,
a csillagok közt repül.
Sok szép lelket láttam ott,
de reájuk nem várhatok.
Mert csalódtam én bennük,
hazugság volt a nevük.
Bús lelkem akkor leszáll,
a valóság újból bezár.
A magány börtönében,
komor falak tövében.
A földre egy könnycsepp hull,
nedves szemem elvakul.
Akkor jöttél kósza lélek,
szemeid oly tiszta szépek.
Reményem ismét megnő,
talán te leszel az igazi nő.
Aki felsegít a fénybe,
s szárnyalnék veled az égbe.
Életem rád bíznám,
szívemet neked adnám.
Megosztanám veled örömöm,
vagy veled sírnék a küszöbön.
Szép hangod fülembe tévedt,
szemem a szemedbe nézett.
Gyönyörű szép mosolyod
szívembe bele égett.
Csak egy magányos vándor vagyok,
de érted mindent oda hagyok.
Engedd, hogy megfogjam kezed,
s az utat járjam már veled.
A porba hullot képek,
többé vissza nem térnek.
Járom az utam és félek,
mert nélküled kell éljek.
2007.09.09.
Die Übersetzung
In Staub fiel Jahre
kehren nicht nie mehr zurück.
Ich wandere durch meinen Weg und fürchte
dass ich auf schlechten Weg nicht trete.
Meine traurige Seele fliegt manchmal auf,
und löst sich von der Realität los.
Mit der Flügel der Träume flieht,
zwischen der Sterne fliegt.
Dort sah ich viele schöne Seele,
aber darf nicht auf sie warten.
Weil ich mich in ihnen getäuscht habe,
Ihre Namen waren Lüge.
Dann fliegt meine traurige Seele hinunter,
die Realität schließt mich neuerlich ab.
In Kerker der Einsamkeit,
am Fuß düsterer Wände.
Auf den Boden fällt eine Träne,
meine naße Augen verblenden.
Dann kamst du unstete Seele,
deine Augen sind solche sauber schön.
Meine Hoffnung wachst wieder auf,
vielleicht wirst du das richtige Weib.
Wer hilft mich ins Licht auf.
und könnte ich mit dir in den Himmel fliegen.
Ich könnte mit meinem Leben auf dir betrauen,
mein Herz dir geben.
Ich könnte mein Glück mit dir teilen,
oder mit vor der Tür weinen.
Dein schöner Ton ging in meine Ohre irre,
meine Augen sahen in deine Augen.
Dein wunderschönes Lächeln
brannte in meines Harz hinein.
Ich bin nur ein einsamer Wanderer,
aber verlasse alles für dich.
Darfst du, dass ich deine Hand fasse,
und der Weg könnte mit dir gehen.
In Staub fiel Jahre
kehren nicht nie mehr zurück.
Ich wandere durch meinen Weg und fürchte,
weil ich ohne dich leben muss.
többé vissza nem térnek.
Járom utam és félek,
nehogy rossz útra lépjek.
Bús lelekem olykor felszáll,
s a valóságtól elvál.
Álmok szárnyán menekül,
a csillagok közt repül.
Sok szép lelket láttam ott,
de reájuk nem várhatok.
Mert csalódtam én bennük,
hazugság volt a nevük.
Bús lelkem akkor leszáll,
a valóság újból bezár.
A magány börtönében,
komor falak tövében.
A földre egy könnycsepp hull,
nedves szemem elvakul.
Akkor jöttél kósza lélek,
szemeid oly tiszta szépek.
Reményem ismét megnő,
talán te leszel az igazi nő.
Aki felsegít a fénybe,
s szárnyalnék veled az égbe.
Életem rád bíznám,
szívemet neked adnám.
Megosztanám veled örömöm,
vagy veled sírnék a küszöbön.
Szép hangod fülembe tévedt,
szemem a szemedbe nézett.
Gyönyörű szép mosolyod
szívembe bele égett.
Csak egy magányos vándor vagyok,
de érted mindent oda hagyok.
Engedd, hogy megfogjam kezed,
s az utat járjam már veled.
A porba hullot képek,
többé vissza nem térnek.
Járom az utam és félek,
mert nélküled kell éljek.
2007.09.09.
Die Übersetzung
In Staub fiel Jahre
kehren nicht nie mehr zurück.
Ich wandere durch meinen Weg und fürchte
dass ich auf schlechten Weg nicht trete.
Meine traurige Seele fliegt manchmal auf,
und löst sich von der Realität los.
Mit der Flügel der Träume flieht,
zwischen der Sterne fliegt.
Dort sah ich viele schöne Seele,
aber darf nicht auf sie warten.
Weil ich mich in ihnen getäuscht habe,
Ihre Namen waren Lüge.
Dann fliegt meine traurige Seele hinunter,
die Realität schließt mich neuerlich ab.
In Kerker der Einsamkeit,
am Fuß düsterer Wände.
Auf den Boden fällt eine Träne,
meine naße Augen verblenden.
Dann kamst du unstete Seele,
deine Augen sind solche sauber schön.
Meine Hoffnung wachst wieder auf,
vielleicht wirst du das richtige Weib.
Wer hilft mich ins Licht auf.
und könnte ich mit dir in den Himmel fliegen.
Ich könnte mit meinem Leben auf dir betrauen,
mein Herz dir geben.
Ich könnte mein Glück mit dir teilen,
oder mit vor der Tür weinen.
Dein schöner Ton ging in meine Ohre irre,
meine Augen sahen in deine Augen.
Dein wunderschönes Lächeln
brannte in meines Harz hinein.
Ich bin nur ein einsamer Wanderer,
aber verlasse alles für dich.
Darfst du, dass ich deine Hand fasse,
und der Weg könnte mit dir gehen.
In Staub fiel Jahre
kehren nicht nie mehr zurück.
Ich wandere durch meinen Weg und fürchte,
weil ich ohne dich leben muss.
2007. szeptember 9., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
