Egyszer a Nap úgy elfáradt
Elaludt mély zöld tó ölén
Az embereknek fájt a sötét
Ő megsajnált, eljött közénk
: Igen, jött egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég :
A hajnal kelt, ő hazament
Kék hegy mögé, virág közé
Kis kék elefánt, mesét mesélt
Szép gyöngyhaján alszik a fény
: Igen, élt egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Gyöngyhaj azóta rég
Mély tengerben él :
Mikor nagyon egyedül vagy
Lehull hozzád egy kis csillag
Hófehér gyöngyök vezessenek
Mint jó vándort fehér kövek
:Igen, hív egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Rám vár gyöngye mögött
Ég és föld között :
Perlhaariges Mädchen
Einmal die Sonne so ermüdte
Schlief sie im Schoß niederes grünen Sees
Für die Menschen schmerzte die Dunkelheit
Sie bedauernte uns, kam zwischen uns weg
: Ja, kam ein perlhaariges Mädchen
Ich träumte, oder es ist wahr vielleicht
So wurde die Erde, der Himmel
Grüne und blau als vorzeit :
Die Frühe stand auf, sie ging zu Hause
Hinter den blaue Berg, zwischen die Blumen
Kleiner blaue Elefant, erzählte erzählte
Auf ihre schöne Perlhaare schlaft das Licht
: Ja, lebte ein perlhaariges Mädchen
Ich träumte, oder es ist wahr vielleich
Das Perlhaar seither längst
lebt im tiefen Meer :
Wann bist du sehr allein
Fällt einer kleine Stern zu dir herunter
Schneeweiße Perle leitet dich
Als guten Wanderer weiße Steine
: Ja, ruft ein perlhaariges Mädchen
Ich träumte, oder es ist wahr vielleich
Auf mich wart hinter ihrer Perle
Zwishen dem Himmel und der Erde :
2008. május 9., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése