A fekete harang

A fekete harang

A fekete harang hangja zúgott,
s a hős feleség könnye hullott.
Megölte őt a falvak réme,
kegyetlen sárkányok vezére.

Megnyílott az alvilág kapuja,
felébredt a halottak hadura.
A hős szelleme be nem lépett
ujján egy ezüst gyűrű fénylett.

Halott vagyok meglehet,
ám láttatok-e már ilyet?
A Hold úrnő zálogba adta,
nem vagyok már a halál rabja!

Botor lélek miket beszélsz?
A haláltól ugyan miért félsz?
Minek neked az örök élet,
ha azt magad nem is érted?

Húzod az igát nap, mint nap,
s a sors nyamvadt rabja vagy.
Neved már mindenki ismeri,
azt már senki el nem feledi.

Nem kívánok örökké élni,
csak életem célját elérni.
Megölni a tűzköpő sárkányt,
s letépni annak bűvös szarvát.

Menj hát vissza az élők sorába,
az emberi balgaság sodrába.
De a gyűrű, majd gazdát cserél
s lelked e kapun akkor betér.

Testet öltött újból lelkem,
a halálból visszatértem!
Reszkess sárkány, megöllek bestia!
Rút fajtátoknak nem lesz több fia!

Ádáz harc dúlt az ősi hegyen,
túl kell lépni a múlt szégyenen.
A hű kardja Liliom penge,
a sárkány hasát felmetszette.

Teljesítette hát, a nagy álmát.
Megszerezte a sárkány szarvát.
Hatalmasabb hős lett bár belőle,
élete olyan maradt, mint a lőre.

Napjai sebesen tovaszálltak,
a hős gondolatai másfele jártak.
Nem értette hova lett élte,
más hősök léptek helyébe.

A fekete harang ismét zúgott,
s senki könnye érte nem hullott.
Elérte őt az emberek réme,
kegyetlen öregség fekélye.

Megnyílott az alvilág kapuja,
felébredt a halottak hadura.
A hős szelleme be nem lépett,
bár ujján a gyűrű már nem fénylett.

A hadúr csontos keze kinyúl érte,
s zúgott az utolsó kérdés feléje:

Jobb volt-e élted, mint ahogy remélted?


2008.09.06.

Késmark

Ensiferum - Lost in Despair

Eltévedtem, egyedül
és képtelen voltam elviselni életem
Eltűntem, elfogtak a kínzó emlékek
És égtek akár a tűz
víz be nem gyógyít ilyen fájdalmat

Nem hiszel
Semmi sem valódi
Nem látsz
Nem érzek

Vigyél magaddal
Temess a homokba
annyi év után is, még mindig ugyan az vagyok
egy szomorú és keserű ember

Törd össze reményeim, nőveld utálatom
Otthon nincs számomra
Nincs mit adni, nincs mit mondani
Csak mond azt, hogy álom volt



I was lost, on my own
and I couldn't bear the thought of my life
I was gone, caught in the torturing memories
And they burned like fire
water can never heal such pain

Can't you believe
Nothing is real
Can't you see
I cannot feel

Take me away
Bury me in the sand
cause after all these years I am still the same
a sad and bitter man

Crush my hope, grow my hate
There's no home for me
Nothing to give, nothing to say
so tell me it's a dream

Scarborough Fair

Scarborough Fairba mész?
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Emlékszem arra, aki ott él
Ő egyszer igaz szerelmem volt.

Mond neki, hogy készítsen nekem egy patyolatinget.
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Öltések nélkül varrja azt meg
Akkor ő igaz szerelmem lesz.

Mondd neki azt, hogy találjon nekem egy holdnyi földet
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Tengervíz és a tengeri partok között
Akkor ő igaz szerelmem lesz.

Mond neki, hogy arassa le a bőr sarlójával
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
És gyűjtse össze egy hanga csokorba
Akkor ő igaz szerelmem lesz.

Scarborough Fairba mész?
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Emlékszem arra, aki ott él
Ő egyszer igaz szerelmem volt.



Are you going to Scarborough Fair?
Parsley, sage, rosemary and thyme
Remember me to one who lives there
He once was a true love of mine

Tell him to make me a cambric shirt
Parsley, sage, rosemary and thyme
Without no seams nor needle work
Then he'll be a true love of mine

Tell him to find me an acre of land
Parsley, sage, rosemary and thyme
Between salt water and the sea strands
Then he'll be a true love of mine


Tell him to reap it with a sickle of leather
Parsley, sage, rosemary and thyme
And gather it all in a bunch of heather
Then he'll be a true love of mine

Are you going to Scarborough Fair?
Parsley, sage, rosemary and thyme
Remember me to one who lives there
He once was a true love of mine

Julie Fowlis - ’Ille Dhuinn, ’S Toigh Leam Thu

Barnahajú legény, én vagyok a szeretőd,
Én igazán a szeretőd vagyok, fiú;
Ha az enyém vagy, én vagyok a tiéd.
Szeretlek téged fiatal korom óta.

Én elindultam szokás szerint
megszemlélni a bárányokat,
de kevés figyelmet szenteltem nekik,
tudtam a kedvesem a szorosban volt.

Amikor megmásztam Criongrabhalt,
energiám megcsappant -
a hajó, jól rendezett vitorlákkal,
kihajózott a közeli Saighdeanaisból.

Szüleim mondták azt,
ostobaságom a szégyenük forrása -
vonzottam egy különb embert,
hajók és gályák egyik tulajdonosát.

Bár becsaptalak akkor téged,
hajók és gályák egyik tulajdonosát,
Előnyben részesítem a barnahajú legényt,
pedig egy pennyje sincs a világon.

Bár megígértem, követnélek téged
és legénységem egy részét,
semmi sincs a világon,
mi rávenni, hogy menjek Harrisba.

Nem tudnám túlélni, ha elvesz téged,
míg epekedem MacDonald után.



’Ille dhuinn, ’s toigh leam thu,
’S toigh leam fhìn thu, laochain;
Mas toigh leat mi, is toigh leam thu ‑
’S gur òg a thug mi gaol dhut.

Dh’fhalbh mi mar a b’ àbhaist dhomh
Air sàillibh coimhead chaorach ‑
’S beag a bha dhem fhor orra,
’S mo leannan air a’ chaolas.

Nuair dhìrich mi suas Criongrabhal,
’S e m’ inntinn nach robh aotrom ‑
Bha ’m bàta mach gu Saighdeanais,
’S i toidhdidh fo cuid aodaich.

’S ann a their mo phàrantan
Gur tàmailt leotha m’ fhaoineas ‑
Gum faighinn fear na b’ fheàrr na thu
Le bàtaichean ’s le birlinn.

Ged gheibhinn fear na b’ fheàrr na thu
Le bàtaichean ’s le birlinn,
Gum b’ fheàrr leam fhìn an gille donn
Is e gun bhonn dhen t‑saoghal.

Ged gheall mi dhut gun leanainn thu
’S gun dealaichinn ri mo dhaoine,
Cha d’ rachainn dha Na Hearadh leat
Air cheannachd air an t‑saoghal.

Ged a bhithinn pòsta riut
Is còir agam air d’ fhaotainn,
Cha b’ fhada bhithinn beò agad
’S an Dòmhnallach às m’ aonais.

Julie Fowlis - Òran nan Raiders

O, mily hősök vannak ott
Bheinnnek oldalán.
Nincs hála a gonoszban, ki becsapta őket,
földet kaptak ott.

Amíg e nemzedék él
Lloyd George beszédére emlékezni fognak.
Földet ígért a hősöknek,
de akik élve visszatértek panaszkodniuk kellett.

Akkor a jó legények megértették
ez a kormány megszűnt
és Lloyd George szava
volt köd, ami előlük eltűnt,

Megtalálták és összegyűjtötték a bőrdudákat.
A dallam, mit játszottak a Morair Sim volt
és nem volt a környéken ember
aki jelen lett volna a föld felosztásánál.

Pimasz Raghnall, kit lefegyereztek,
lóháton tűnt fel.
Oly mogorva volt, hogy alig beszélt -
e jellemvonást nagyapjától örökölte.

Salute Dr Murray
ki beperelte a dolgot.
Mindezek ellenére,
sikerült őket a börtönből kiszabadítania.

Dalom most befejezem.
Reménykedem, hogy minden jóra fordul,
nagy csűrjeid pedig teljenek
tetőgerendáig magokkal.

O, ’s ann tha na diùlnaich thall
Air an taobh ud dhen a’ Bheinn:
Fhuair iad fearann ann gun taing
Bhon an aingidh rinn am mealladh.

Fhad ’s a bhios an linn seo beò
Bidh cuimhn’ air cainnteanas Lloyd George:
Gheall e fearann do na seòid,
Ach na thill beò dhiubh, ’s mòr an gearain.

Nuair a thuig na gillean còir
Gu robh an Government fo sgleò
’S nach robh cainnteanas Lloyd George
Ach mar cheò a’ falbh à sealladh,

Chruinnich iad is fhuair iad pìob,
’S am port a chluich iad Morair Sìm,
’S cha robh fear a bha san sgìr’
Nach robh cruinn aig roinn an fhearainn.

Thàinig Raghnall le mòr‑uaill,
Le each ’s le ghunna dol mun cuairt:
’S gann a bhruidhneadh e le gruaim –
Thug e ’n dualchas ud bho sheanair.

An Dotair Moireach, suas a chliù,
Faic mar thagair e sa chùis:
Thug e mach iad às an tùr
Gu an saors’ a dheòin ’s a dh’aindeoin.

Sguiridh mise nis dhem dhàn:
’S e mo dhùrachd sibh bhith slàn,
Le bhur sabhail mhòra làn
Leis a’ ghràn gu àird nan sparran.

Schelmish - Rabenballade / Hollóballada

Hollóballada

Egy fán három büszke holló
Oh fáj, oh fáj, oh fájdalom oh fáj
Egy fán három büszke holló
Oly feketék akár az ébenfa
Oly feketék akár az ébenfa

Azt egy bajtársam megkérdezte
Hol lesz a következő pihenő?
Minden telken és zöld mezőn
A pajzsa alatt nyugszik egy hős
A pajzsa alatt nyugszik egy hős

A kutyáik sem hevernek távol
Ők őrt állnak a gazdájuknál
Sólymaik keringenek a hely felett
Nincs madár aki megközelítené
Nincs madár aki megközelítené

Ott jött hozzá egy törékeny őz
Ah, én látom már szeretőm!
Megemelte fejét mi vértől piroslott
A kedves akit csókolt volt halott
A kedves akit csókolt volt halott

Kivájta sírját a hajnalon
Estére volt ő is már halott
Oh hatalmas Isten adj nekünk
Olyan sólymot, oly kutyát oly szeretőt
Olyan sólymot, oly kutyát, oly szeretőt




Rabenballade

Auf einem Baum drei Raben stolz
Oh weh, oh weh, oh Leid oh weh
Auf einem Baum drei Raben stolz
Sie war'n so schwarz wie Ebenholz
Sie war'n so schwarz wie Ebenholz

Der eine sprach Gefährte mein.
Wo soll die nächste Mahlzeit sein?
In jenem Grund auf grünem Feld
Ruht unter seinem Schild ein Held
Ruht unter seinem Schild ein Held

Seine Hunde liegen auch nicht fern
Sie halten Wacht bei ihrem Herrn
Seine Falken kreisen auf dem Plan
Kein Vogel wagt es ihm nahn
Kein Vogel wagt es ihm nahn

Da kam zu ihm ein zartes Reh
Ach, dass ich meinen Liebsten seh!
Sie hebt sein Haupt von Blut so rot
Der Liebste den sie küßt war tot
Der Liebste den sie küßt war tot

Sie gräbt sein Grab im Morgenrot
Am Abend war sie selber tot
Oh großer Gott uns allen gib
Solch Falken solche Hund solch Lieb'
Solch Falken solche Hund solch Lieb'