Schelmish - Rabenballade / Hollóballada

Hollóballada

Egy fán három büszke holló
Oh fáj, oh fáj, oh fájdalom oh fáj
Egy fán három büszke holló
Oly feketék akár az ébenfa
Oly feketék akár az ébenfa

Azt egy bajtársam megkérdezte
Hol lesz a következő pihenő?
Minden telken és zöld mezőn
A pajzsa alatt nyugszik egy hős
A pajzsa alatt nyugszik egy hős

A kutyáik sem hevernek távol
Ők őrt állnak a gazdájuknál
Sólymaik keringenek a hely felett
Nincs madár aki megközelítené
Nincs madár aki megközelítené

Ott jött hozzá egy törékeny őz
Ah, én látom már szeretőm!
Megemelte fejét mi vértől piroslott
A kedves akit csókolt volt halott
A kedves akit csókolt volt halott

Kivájta sírját a hajnalon
Estére volt ő is már halott
Oh hatalmas Isten adj nekünk
Olyan sólymot, oly kutyát oly szeretőt
Olyan sólymot, oly kutyát, oly szeretőt




Rabenballade

Auf einem Baum drei Raben stolz
Oh weh, oh weh, oh Leid oh weh
Auf einem Baum drei Raben stolz
Sie war'n so schwarz wie Ebenholz
Sie war'n so schwarz wie Ebenholz

Der eine sprach Gefährte mein.
Wo soll die nächste Mahlzeit sein?
In jenem Grund auf grünem Feld
Ruht unter seinem Schild ein Held
Ruht unter seinem Schild ein Held

Seine Hunde liegen auch nicht fern
Sie halten Wacht bei ihrem Herrn
Seine Falken kreisen auf dem Plan
Kein Vogel wagt es ihm nahn
Kein Vogel wagt es ihm nahn

Da kam zu ihm ein zartes Reh
Ach, dass ich meinen Liebsten seh!
Sie hebt sein Haupt von Blut so rot
Der Liebste den sie küßt war tot
Der Liebste den sie küßt war tot

Sie gräbt sein Grab im Morgenrot
Am Abend war sie selber tot
Oh großer Gott uns allen gib
Solch Falken solche Hund solch Lieb'
Solch Falken solche Hund solch Lieb'