Germánia

Germánia

Négyezer esztendő lepergett azóta,
hogy germánok északra megérkeztek.
Ott letelepedtek, s végűl eljött az óra,
amikor a sok faluban megéheztek.

A hősies teuton és kimber törzsek
délre és skandináviába nyomultak.
Kelta és római népet elsöpörtek,
a latinok délen nagyon eltunyultak.

Alpoktól egészen Skandináviáig,
Rajnától véges végig az Oderáig.
Germánoké maradt végűl ez idáig.
Germánia a germánoké még máig.

A rómaiak bele sosem nyugodtak,
hogy északon barbárok uralkodnak.
Római légiók északra nyomultak,
de a germán erdőkben mind elhullottak.

Ó, hogy az ókor legnagyobb birodalma,
északot meghódítani még sem tudta!
S a latinok csodálatos irodalma,
ezt a szégyent megmagyarázni nem tudta.

Jöttek a gótok, frankok és a burgundok,
sok római terület most nekik jutott.
Latin császárok nem okoztak több gondot,
római büszkeség most a porba hullott.

Hatalmasak a germán istenségek,
de Loki az álnok soha sem nyughatott.
Megsegítette most a kereszténységet,
megadta a frankoknak mit csak tudhatott.

A Wyrd nővérek sohasem tévednek,
az Istenek alkonyát megjósolták.
A keresztény szerzetesek térítenek,
keresztes hadak a germánok életét oltják.

Ázgárdban leölik sorra az Ázokat,
ám Loki és gyermekei is elhullanak.
Midgardban pusztítják az igaz germánokat,
de Északi-tengeren át nem juthatnak.

Vikingek ők, kik utoljára maradnak,
megörzik északon a germán regéket.
Ellenségeikhez a tengeren haladnak,
és az utókor most róluk mond meséket.

Nem nyughatik sehol a keresztény ember.
Szászok és frankok élnek rettegésben.
A vikingeknek visszavágni nem mer,
s papok tartják a világot tévedésben.

De a Ragnarok napja soká kitart,
a germán istenek hatalma elvész.
Az Áz istenek vérvonala kihal?
A germán hősők emléke elvész?

A pápák egyeduralomra törnek,
és minden pogány emléket eltörölnek.
Minden eretneket, boszorkát megölnek.
Jézusuk tanításával mit sem törődnek.

De fenn, a messzi északi vidékeken,
Feröer és Izland szigetein is.
A vitéz germán hősi énekeket,
zengik a skandinávok ligetei is.

Lejegyzik őket sagákba és regékbe,
tetteket eposzi és verses Eddákban.
Beillesztik őket versekbe és zenékbe,
az Istenek emléke él a mondákban.

Most mikor a keresztény hatalom inog,
a germán hagyományok még mindig élnek.
Minden kereszt a világon most meginog,
mikor a hatalmas Baldr isten újból feléled.

Eljő ismét Vidar, Vali, Baldur s Vili,
és visszatér szívünke újból a remény.
A kersztet már tovább senki nem viszi,
s a természet tiszetelete újból nagy erény.

Négyezer év után is még megmaradt,

a pogány emlék a szívünkben marad.
Germánia a germánoké maradt!
És örökkön, örökké az is marad!

Jökull

2007.04.15.