Szépségedhez
A szépséget kifejezni oly nehéz,
tiédet pedig szinte lehetetlen.
De egyszer talán leszek olyan merész,
hogy megpróbáljam a lehetetlent.
Keresem, kutatom én azt a verset,
mely méltó lenne csodás személyedhez.
A Hold fénye beragyogja az estet
és én rímeket szerzek szépségedhez.
Álmomban bejárom a nagy világot,
de senki sincs most aki megértene.
Sehol sem találok oly szép virágot,
mely gyönyörűségeddel felérhetne.
Aranyak, gyémántok és drágakövek.
Egyikük sem ragyogóbb szemeidnél.
Liliomok, nárciszok és rózsatövek.
Egyikük sem káprázatosabb termetednél.
Számomra kedvesebb vagy te mindennél,
s szépséged amely belülről is fakad
fontosabb nekem minden értéknél.
A szívemben, eszemben ez megragad.
Csak szólj még hozzám egyszer, mondj szépeket.
Innám szavaid mint az éltető vizet.
Ó mit meg nem adnék társaságodért
vagy akár egyetlen érintésedért.
Természet gyönyörű, de te még inkább.
Az istennők is irigykednek te rád.
Mind közül a legszebb te vagy nem vitás,
nincs te rajtad kívűl elbűvölőbb más.
Hnosstól kapta minden érték a nevét.
Büszkén zengem hát az utókornak:
Megleltem ki megörökölte szépségét,
utóda ő a valkűr harcosoknak.
Jökull
2007.04.22.
2007. június 26., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése