A fekete harang

A fekete harang

A fekete harang hangja zúgott,
s a hős feleség könnye hullott.
Megölte őt a falvak réme,
kegyetlen sárkányok vezére.

Megnyílott az alvilág kapuja,
felébredt a halottak hadura.
A hős szelleme be nem lépett
ujján egy ezüst gyűrű fénylett.

Halott vagyok meglehet,
ám láttatok-e már ilyet?
A Hold úrnő zálogba adta,
nem vagyok már a halál rabja!

Botor lélek miket beszélsz?
A haláltól ugyan miért félsz?
Minek neked az örök élet,
ha azt magad nem is érted?

Húzod az igát nap, mint nap,
s a sors nyamvadt rabja vagy.
Neved már mindenki ismeri,
azt már senki el nem feledi.

Nem kívánok örökké élni,
csak életem célját elérni.
Megölni a tűzköpő sárkányt,
s letépni annak bűvös szarvát.

Menj hát vissza az élők sorába,
az emberi balgaság sodrába.
De a gyűrű, majd gazdát cserél
s lelked e kapun akkor betér.

Testet öltött újból lelkem,
a halálból visszatértem!
Reszkess sárkány, megöllek bestia!
Rút fajtátoknak nem lesz több fia!

Ádáz harc dúlt az ősi hegyen,
túl kell lépni a múlt szégyenen.
A hű kardja Liliom penge,
a sárkány hasát felmetszette.

Teljesítette hát, a nagy álmát.
Megszerezte a sárkány szarvát.
Hatalmasabb hős lett bár belőle,
élete olyan maradt, mint a lőre.

Napjai sebesen tovaszálltak,
a hős gondolatai másfele jártak.
Nem értette hova lett élte,
más hősök léptek helyébe.

A fekete harang ismét zúgott,
s senki könnye érte nem hullott.
Elérte őt az emberek réme,
kegyetlen öregség fekélye.

Megnyílott az alvilág kapuja,
felébredt a halottak hadura.
A hős szelleme be nem lépett,
bár ujján a gyűrű már nem fénylett.

A hadúr csontos keze kinyúl érte,
s zúgott az utolsó kérdés feléje:

Jobb volt-e élted, mint ahogy remélted?


2008.09.06.

Késmark

Ensiferum - Lost in Despair

Eltévedtem, egyedül
és képtelen voltam elviselni életem
Eltűntem, elfogtak a kínzó emlékek
És égtek akár a tűz
víz be nem gyógyít ilyen fájdalmat

Nem hiszel
Semmi sem valódi
Nem látsz
Nem érzek

Vigyél magaddal
Temess a homokba
annyi év után is, még mindig ugyan az vagyok
egy szomorú és keserű ember

Törd össze reményeim, nőveld utálatom
Otthon nincs számomra
Nincs mit adni, nincs mit mondani
Csak mond azt, hogy álom volt



I was lost, on my own
and I couldn't bear the thought of my life
I was gone, caught in the torturing memories
And they burned like fire
water can never heal such pain

Can't you believe
Nothing is real
Can't you see
I cannot feel

Take me away
Bury me in the sand
cause after all these years I am still the same
a sad and bitter man

Crush my hope, grow my hate
There's no home for me
Nothing to give, nothing to say
so tell me it's a dream

Scarborough Fair

Scarborough Fairba mész?
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Emlékszem arra, aki ott él
Ő egyszer igaz szerelmem volt.

Mond neki, hogy készítsen nekem egy patyolatinget.
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Öltések nélkül varrja azt meg
Akkor ő igaz szerelmem lesz.

Mondd neki azt, hogy találjon nekem egy holdnyi földet
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Tengervíz és a tengeri partok között
Akkor ő igaz szerelmem lesz.

Mond neki, hogy arassa le a bőr sarlójával
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
És gyűjtse össze egy hanga csokorba
Akkor ő igaz szerelmem lesz.

Scarborough Fairba mész?
Petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű
Emlékszem arra, aki ott él
Ő egyszer igaz szerelmem volt.



Are you going to Scarborough Fair?
Parsley, sage, rosemary and thyme
Remember me to one who lives there
He once was a true love of mine

Tell him to make me a cambric shirt
Parsley, sage, rosemary and thyme
Without no seams nor needle work
Then he'll be a true love of mine

Tell him to find me an acre of land
Parsley, sage, rosemary and thyme
Between salt water and the sea strands
Then he'll be a true love of mine


Tell him to reap it with a sickle of leather
Parsley, sage, rosemary and thyme
And gather it all in a bunch of heather
Then he'll be a true love of mine

Are you going to Scarborough Fair?
Parsley, sage, rosemary and thyme
Remember me to one who lives there
He once was a true love of mine

Julie Fowlis - ’Ille Dhuinn, ’S Toigh Leam Thu

Barnahajú legény, én vagyok a szeretőd,
Én igazán a szeretőd vagyok, fiú;
Ha az enyém vagy, én vagyok a tiéd.
Szeretlek téged fiatal korom óta.

Én elindultam szokás szerint
megszemlélni a bárányokat,
de kevés figyelmet szenteltem nekik,
tudtam a kedvesem a szorosban volt.

Amikor megmásztam Criongrabhalt,
energiám megcsappant -
a hajó, jól rendezett vitorlákkal,
kihajózott a közeli Saighdeanaisból.

Szüleim mondták azt,
ostobaságom a szégyenük forrása -
vonzottam egy különb embert,
hajók és gályák egyik tulajdonosát.

Bár becsaptalak akkor téged,
hajók és gályák egyik tulajdonosát,
Előnyben részesítem a barnahajú legényt,
pedig egy pennyje sincs a világon.

Bár megígértem, követnélek téged
és legénységem egy részét,
semmi sincs a világon,
mi rávenni, hogy menjek Harrisba.

Nem tudnám túlélni, ha elvesz téged,
míg epekedem MacDonald után.



’Ille dhuinn, ’s toigh leam thu,
’S toigh leam fhìn thu, laochain;
Mas toigh leat mi, is toigh leam thu ‑
’S gur òg a thug mi gaol dhut.

Dh’fhalbh mi mar a b’ àbhaist dhomh
Air sàillibh coimhead chaorach ‑
’S beag a bha dhem fhor orra,
’S mo leannan air a’ chaolas.

Nuair dhìrich mi suas Criongrabhal,
’S e m’ inntinn nach robh aotrom ‑
Bha ’m bàta mach gu Saighdeanais,
’S i toidhdidh fo cuid aodaich.

’S ann a their mo phàrantan
Gur tàmailt leotha m’ fhaoineas ‑
Gum faighinn fear na b’ fheàrr na thu
Le bàtaichean ’s le birlinn.

Ged gheibhinn fear na b’ fheàrr na thu
Le bàtaichean ’s le birlinn,
Gum b’ fheàrr leam fhìn an gille donn
Is e gun bhonn dhen t‑saoghal.

Ged gheall mi dhut gun leanainn thu
’S gun dealaichinn ri mo dhaoine,
Cha d’ rachainn dha Na Hearadh leat
Air cheannachd air an t‑saoghal.

Ged a bhithinn pòsta riut
Is còir agam air d’ fhaotainn,
Cha b’ fhada bhithinn beò agad
’S an Dòmhnallach às m’ aonais.

Julie Fowlis - Òran nan Raiders

O, mily hősök vannak ott
Bheinnnek oldalán.
Nincs hála a gonoszban, ki becsapta őket,
földet kaptak ott.

Amíg e nemzedék él
Lloyd George beszédére emlékezni fognak.
Földet ígért a hősöknek,
de akik élve visszatértek panaszkodniuk kellett.

Akkor a jó legények megértették
ez a kormány megszűnt
és Lloyd George szava
volt köd, ami előlük eltűnt,

Megtalálták és összegyűjtötték a bőrdudákat.
A dallam, mit játszottak a Morair Sim volt
és nem volt a környéken ember
aki jelen lett volna a föld felosztásánál.

Pimasz Raghnall, kit lefegyereztek,
lóháton tűnt fel.
Oly mogorva volt, hogy alig beszélt -
e jellemvonást nagyapjától örökölte.

Salute Dr Murray
ki beperelte a dolgot.
Mindezek ellenére,
sikerült őket a börtönből kiszabadítania.

Dalom most befejezem.
Reménykedem, hogy minden jóra fordul,
nagy csűrjeid pedig teljenek
tetőgerendáig magokkal.

O, ’s ann tha na diùlnaich thall
Air an taobh ud dhen a’ Bheinn:
Fhuair iad fearann ann gun taing
Bhon an aingidh rinn am mealladh.

Fhad ’s a bhios an linn seo beò
Bidh cuimhn’ air cainnteanas Lloyd George:
Gheall e fearann do na seòid,
Ach na thill beò dhiubh, ’s mòr an gearain.

Nuair a thuig na gillean còir
Gu robh an Government fo sgleò
’S nach robh cainnteanas Lloyd George
Ach mar cheò a’ falbh à sealladh,

Chruinnich iad is fhuair iad pìob,
’S am port a chluich iad Morair Sìm,
’S cha robh fear a bha san sgìr’
Nach robh cruinn aig roinn an fhearainn.

Thàinig Raghnall le mòr‑uaill,
Le each ’s le ghunna dol mun cuairt:
’S gann a bhruidhneadh e le gruaim –
Thug e ’n dualchas ud bho sheanair.

An Dotair Moireach, suas a chliù,
Faic mar thagair e sa chùis:
Thug e mach iad às an tùr
Gu an saors’ a dheòin ’s a dh’aindeoin.

Sguiridh mise nis dhem dhàn:
’S e mo dhùrachd sibh bhith slàn,
Le bhur sabhail mhòra làn
Leis a’ ghràn gu àird nan sparran.

Schelmish - Rabenballade / Hollóballada

Hollóballada

Egy fán három büszke holló
Oh fáj, oh fáj, oh fájdalom oh fáj
Egy fán három büszke holló
Oly feketék akár az ébenfa
Oly feketék akár az ébenfa

Azt egy bajtársam megkérdezte
Hol lesz a következő pihenő?
Minden telken és zöld mezőn
A pajzsa alatt nyugszik egy hős
A pajzsa alatt nyugszik egy hős

A kutyáik sem hevernek távol
Ők őrt állnak a gazdájuknál
Sólymaik keringenek a hely felett
Nincs madár aki megközelítené
Nincs madár aki megközelítené

Ott jött hozzá egy törékeny őz
Ah, én látom már szeretőm!
Megemelte fejét mi vértől piroslott
A kedves akit csókolt volt halott
A kedves akit csókolt volt halott

Kivájta sírját a hajnalon
Estére volt ő is már halott
Oh hatalmas Isten adj nekünk
Olyan sólymot, oly kutyát oly szeretőt
Olyan sólymot, oly kutyát, oly szeretőt




Rabenballade

Auf einem Baum drei Raben stolz
Oh weh, oh weh, oh Leid oh weh
Auf einem Baum drei Raben stolz
Sie war'n so schwarz wie Ebenholz
Sie war'n so schwarz wie Ebenholz

Der eine sprach Gefährte mein.
Wo soll die nächste Mahlzeit sein?
In jenem Grund auf grünem Feld
Ruht unter seinem Schild ein Held
Ruht unter seinem Schild ein Held

Seine Hunde liegen auch nicht fern
Sie halten Wacht bei ihrem Herrn
Seine Falken kreisen auf dem Plan
Kein Vogel wagt es ihm nahn
Kein Vogel wagt es ihm nahn

Da kam zu ihm ein zartes Reh
Ach, dass ich meinen Liebsten seh!
Sie hebt sein Haupt von Blut so rot
Der Liebste den sie küßt war tot
Der Liebste den sie küßt war tot

Sie gräbt sein Grab im Morgenrot
Am Abend war sie selber tot
Oh großer Gott uns allen gib
Solch Falken solche Hund solch Lieb'
Solch Falken solche Hund solch Lieb'

Ensiferum - Little Dreamer

Kicsi Álmodozó

Egyszer egy fiú visszatért a pogány időkbe
Nap nap után állandóan álmodott
olyan dolgokat, amik gyengítették őt.
Az apja nem tudta rábírni, hogy lássa
az álmok többet jelentenek
De nem hallgatta meg
az apja szaveit, ezért ő a
Kicsi Álmodozó

A magány keresésekor
Egy bölcs érkezett és mondta neki, hogy kövesse a csillagokat

Chorus

Futott az erdőig forgószelekkel oldalán
Elmerült a hazugságoknak e világába
Vidd őt vissza, oda ahol a folyók felfelé folynak
Ő az egyetlen aki él
Egy Holdtalan ég alatt

Mintha keresné az időt
Vidd őt vissza oda ahol a csillagok fényesen fénylenek

Messze a jégcsúcsos hegyek följeinek oldalán
képek jelennek meg oly békésen elmémben
Messze tüzes mélyégek mezeinek földjén elfelejtett életben
emlékeim elsodródnak oly csendesen a fényből

A szenvedése ösvénye mentén
Egy bölcs érkezett és mondta neki, hogy kövesse a csillagokat



Once there was a boy back in time of the heathens
Day after day he just kept dreaming
things that would make him weaker
His father could not make him see, that
there is more than dreams
But he wouldn't listen to the words
of his father, 'cause he's the
Little Dreamer

Along his quest for solitude
A wise man came and told him to follow the stars

CHORUS:
He ran to the forest with whirlwinds by his side
He's lost in this world of lies
[ Find more Lyrics at www.mp3lyrics.org/Rdu ]
Take him back where rivers flow upwards
He is the one who lives
Under a moonless sky

Looking for the time
Take him back where stars are shining bright

REPEAT CHORUS

Far in the lands of icetop mountains far on the other side
pictures are appearing so serenely into my mind
Far in the lands of meadows of fire deep in forgotten life
memories are drifting away so silently from light

Along his path of misery
A wise man came and told him to follow the stars

REPEAT CHORUS

...Little Dreamer...

Wintersun - Sleeping Stars / Alvó csillagok

Alvó csillagok

Oh alvó csillagok, miért vagy te olya szomorú ma este
Oh alvó csillagok, fényleni fogsz nekem ma este
Oh alvó csillagok

Láthatod őket lebegve az éjjszakai égben
Hallhatod édes kiáltásaik visszhangjait, amikor létrehozol egy dallamot
Láthatod őket olya fényesen fényleni
Érezheted a magányukat a hideg fényükön át, amikor megérintenek téged

A szemeim oly nehéznek érzem, amikor a csillagok hívnak engem
- Csatlakozz hozzánk örökké -
Mély transzba esem és az erőm egyre gyengül
Belezuhanok egy álom és valóság közötti világba

Most egyedül vagyok a néma fényben
És csak sötétség van körülöttem
Mélyebb ismeretlenbe egy furcsa fény vezet engem
Ébressz fel engem amíg nem késő

Hirtelen melegség járja át testem
De érzem, hogy egy részem meghalt, érezem a bennem végbement változást
Túl sokáig távol kellett lennem
Úgy kérlek maradj velem még egy ideig

Omega - Gyöngyhajú lány / Perlhaariges Mädchen

Egyszer a Nap úgy elfáradt
Elaludt mély zöld tó ölén
Az embereknek fájt a sötét
Ő megsajnált, eljött közénk

: Igen, jött egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég :

A hajnal kelt, ő hazament
Kék hegy mögé, virág közé
Kis kék elefánt, mesét mesélt
Szép gyöngyhaján alszik a fény

: Igen, élt egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Gyöngyhaj azóta rég
Mély tengerben él :

Mikor nagyon egyedül vagy
Lehull hozzád egy kis csillag
Hófehér gyöngyök vezessenek
Mint jó vándort fehér kövek

:Igen, hív egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Rám vár gyöngye mögött
Ég és föld között :



Perlhaariges Mädchen

Einmal die Sonne so ermüdte
Schlief sie im Schoß niederes grünen Sees
Für die Menschen schmerzte die Dunkelheit
Sie bedauernte uns, kam zwischen uns weg

: Ja, kam ein perlhaariges Mädchen
Ich träumte, oder es ist wahr vielleicht
So wurde die Erde, der Himmel
Grüne und blau als vorzeit :

Die Frühe stand auf, sie ging zu Hause
Hinter den blaue Berg, zwischen die Blumen
Kleiner blaue Elefant, erzählte erzählte
Auf ihre schöne Perlhaare schlaft das Licht

: Ja, lebte ein perlhaariges Mädchen
Ich träumte, oder es ist wahr vielleich
Das Perlhaar seither längst
lebt im tiefen Meer :

Wann bist du sehr allein
Fällt einer kleine Stern zu dir herunter
Schneeweiße Perle leitet dich
Als guten Wanderer weiße Steine

: Ja, ruft ein perlhaariges Mädchen
Ich träumte, oder es ist wahr vielleich
Auf mich wart hinter ihrer Perle
Zwishen dem Himmel und der Erde :

Amon Amarth - Under the northern Star

Amon Amarth - Az északi sarkcsillag alatt

A jeges tél hamar eljő
Sötét az égbolt fölöttünk.
Szánkban is megfagy a levegő
Éj leple most körölöttünk.

A hideg őszi szellők susognak
E szelek a hosszúhajót vezetik
Tavak és tengerek fagyni fognak,
A hó fátyolát le fogja fektetni

Hosszú évekig távol voltunk
Sok óceánt megnéztünk.
Az északi csillag mutatja az utunk
Amint lehet hazatérünk.

Az a sok nehézség, amit elviseltünk
Meghozza nekünk gazdagságunk.
Az északi csillag vezetésével hazatérünk,
Arannyal teli rakományunk.

Sok barát halt meg melletünk
Kevés maradt közöllünk életben.
De boldogan átvenném a helyük,
A magasságos Odin termében.

Pippins Song

Az otthon mögöttünk a világ előttünk
És sok járható ösvények vannak
Az árnyékon át az éjjel élére
Amíg a csillagok mind égnek.

Köd és árnyék
Felhő és homály
Mind elenyészik
Mind elenyészik



"Home is behind the world ahead
And there are many paths to tread
Through shadow to the edge of night
Until the stars are all alight.

Mist and shadow
Cloud and shade
All shall fade
All shall fade"

Darth Nihilus és Handmaiden by KOTORII

Blind Guardian - The Bard's Song (saját fordítás/ meine Übersetzung)

Most mind tudjátok
A bárdok és dalaik
Amikor az órák tovaszállnak
Be fogom csukni szemeimet
A világban távol
Ismét találkozhatunk
De most halld dalomat
Az éjszaka hajnaláról
Énekeljük a bárdok dalát

Holnap vinnünk kell tovább
Távol az otthontól
Sosem fogják tudni neveinket
De a bárdok dalai megmaradnak
Holnap tovább kell vinni
A ma félelme
El fog tűnni
A varázslatos dalunk által

Csak egy dal van
Megmaradva az elmémben
Egy bátor ember meséi
Aki távol élt innen
Most a bárd dalok véget értek
És itt az idő távozásukra
Senki nevét nem kell megkérdezni
Attól
Ki elmondja a történetet

Holnap vinnünk kell tovább
Távol az otthontól
Senki nem ismeri majd neveink
De a bárdok dalai megmaradnak
Holnap mindent tudni fognak
És nem leszel egyedül
Ne légy hát ijedt
A sötétben és hidegben
A bárdok dalai megmaradnak
Mind megmaradnak

Gondolataimban és álmaimban
Mindig az elmémben vannak
A hobbitok, törpök és emberek
és elfek dalai
Jöjj csukd be szemeid
Akkor majd meg fogod látni őket



Now you all know
The bards and their songs
When hours have gone by
I'll close my eyes
In a world far away
We may meet again
But now hear my song
About the dawn of the night
Let's sing the bards' song

Tomorrow will take us away
Far from home
No one will ever know our names
But the bards' songs will remain
Tomorrow will take it away
The fear of today
It will be gone
Due to our magic songs

There's only one song
Left in my mind
Tales of a brave man
Who lived far from here
Now the bard songs are over
And it's time to leave
No one should ask you for the name
Of the one
Who tells the story

Tomorrow will take us away
Far from home
No one will ever know our names
But the bards' songs will remain
Tomorrow all will be known
And you're not alone
So don't be afraid
In the dark and cold
'Cause the bards' songs will remain
They all will remain

In my thoughts and in my dreams
They're always in my mind
These songs of hobbits, dwarfs and men
And elves
Come close your eyes
You can see them too

Vallomás, csak neked... (régebbi versem) / Liebeserklärung, nur für dich... (mein alte Gedicht)

Valkűrök sarja megvallom neked
amit csupán egyszer lehet.
A lelkem most egyre csak kavarog.
Talán bűn ha ember vagyok?

Érelmek tengerén csapong szívem.
Mit is akar? Csak nehezen értem.
A Lehetetlent! - kiáltam belül,
amíg a szívem ki nem hűl.

Lehetetlen, mi mindenki vágya,
minden ember csak ezt vágyja:
Pénz, erőm hatalom... csak látszólagos
és mégis oly nagyon kapós.

Nem! Most hevesebben kiállt szívem.
Csak Ő, csak Ő kell én nekem!
Az eszem tudja ez lehetetlen
értelmem most tehetetlen.

Nap jön nap után, de nem múlik el.
Csak ne kezdődött volna el!
Pedig egyre csak áldom a napot,
mikor társaságod megadatott.

Sogáig töprengtem, majd elkezdtem.
Miért írom? Nem értettem.
Lehetetlen! - ismétlem magamat.
Érzelmem nő, akár egy daganat.

Valkűrök sarja megvallom neked,
nem láttam még ily szép szemet.
Tudom, érzelmeim rabja vagyok.
Tán bűn az, ha ember vagyok?

Lehetetlen! Te csodás teremtés!
Melletted a szívem elég.
Lelked oly ismeretlen táj nekem,
mint vándort, úgy vont engem.

Bejárnám veled a mesés erdőt,
vagy a csodaszép zöld mezőt.
Alászáll a Nap és feljő a Hold,
mely beragyogja szép arcod.

Eljött az est, de még sem nyughatok.
Arcodtól nem szabadulhatok.
Fekszem és lelkemben vérzem.
Egyedül maradok érzem.

Ígérem megörzöm az emléked,
s talán majd egyszer megérted.
Ha nem is most, talán a végzetben.
Rádlelek egy másik életben.

Társad lennék örömben bánatban.
Találkoznánk a Valhallában.
Fognám a kezed s nézném zöld szemed.
Én mindent megadnék neked.

Valkűrök sarja megvallom neked,
a világ végéig mennék veled.
A szívem csak egy nagy hazug.
Miért bűn, ha ember vagyok?

Lelkem akár egy romos ősi vár.
Megtépázott, de még áll.
Nem tudom majd megbocsájtod-e
bolondos érzelmem irántad, mond

- Valaha, beteljesülhet-e?

2007.03.28.


Liebeserklärung, nur für dich...

Mädchen der Feen gestehe ich dir ein
was erst einmal möglich.
Jetzt die meine Seele treibt immerfort.
Gibt es Schuld, wenn ich Mensch bin?

Im Meer der Gefühle schweift mein Herz.
Was auch will? Ich verstehe nur schwer.
Die Unmöglichkeit! - rufe von innen,
solange wird mein Herz nicht kühl.

Unmöglichkeit, was ist Begierde von jeder,
jeder Mensch begehren nur diese:
Geld, Kraft, Macht... nur sind äußerlich
und trotzdem die sind sehr gängig.

Nein! Jetzt ruft heftiger mein Herz.
Nur Sie, nur Sie brauche ich mir!
Die meine Vernunft weißt ist es unmöglich,
jetzt meiner Verstand ist ohnmächtig.

Nach Tag kommt Tag, aber das vergeht nicht.
Nur finge es nicht hättet an!
Doch ich segne den Tag immerfort,
wann deine Gesellschaft gegab mir.

Lange sinnte ich, bald fing an.
Warum schreibe? Ich verstand nicht.
Unmöglichkeit! - wiederhole selbst.
Mein Gefühl wachst, als eine Geschwulst.

Mädchen der Feen gestehe ich dir ein
sah ich noch nicht solche schöne Augen.
Ich weiße, bin Gefangene meiner Gefühle.
Ist es Schuld vielleicht, wenn ich Mensch bin?

Unmöglichkeit! Du wunderbares Geschöpf!
Neben dir verbrennt mein Herz.
Deine Seele ist unbekannte Landschaft mir,
als den Wanderer, so die zieht mir an.

Ich ginge mit dir den schönen Wald durch,
oder wunderschöne grüne Wiese.
Geht die Sonne unter und kommt der Mond hinauf,
welcher strahlt zu dein schön Gesicht hinein.

Kam der Abend an, aber ich kann nicht ruhen.
Von dein Gesicht kann nicht frei werden.
Ich liege und blute in meiner Seele.
Allein bleibe ich, fühle.

Ich verspreche dein Andenken bewahre,
und du wirst schon verstehen vielleicht.
Wenn nicht auch jetzt, vielleicht im Geschick.
Ich werde dich im einen anderen Leben finden.

Ich würde deiner Partner in der Freude, im Kummer.
Wir träfen im Walhall.
Ich möchte deine Hand anfassen und sähe deine grüne Augen.
Ich gäbe dir jeden.

Mädchen der Feen gestehe ich dir ein
bis das Ende der Welt ginge ich mit dir.
Mein Herz ist einer große Lügner.
Warum ist Schuld, wenn ich Mensch bin?

Meine Seele ist als einer trümmerhafte uralte Burg.
Zerrissener, aber noch der steht.
Ich weiß nicht bald verzeihst du,
mein närrisch Gefühl zu dir, sag:

- Je, wird sich erfüllte?

Julie Fowlis

A láng tündére / Die Fee der Flamme

Kicsin szoba mélyén, a sötéten át
felvillan odabent egy aprócska láng.
Csendesen lejti magányos táncát,
megolvasztva az üresség láncát.
A szívünk átjárja törékeny lénye,
szépséges tánca az élet fénye.

2008.04.14.

Die Übersetzung

Im Grund kleines Zimmers, durch dem Dunkel
drinnen blitzt eine kleine Flamme auf.
Ihre einsamen Tanz führt still auf,
schmelzt die Kette der Leere auf.
Unser Herz dringen ihr brechbares Wesen durch,
ihr schönes Tanz ist das Licht des Lebens.

Bathory - Ring of Gold / Arany gyűrűje (saját fordítás)

Ezüst, a Hold magasan a víz tükre felett csendben és sötéten
Bánat, köd, a sárkány lélegzete végigsöpri a hegyoldalt
Minden csendes, a nap elalszik, a Nap megpihen az Istenek rejtekében
Távol hatalmas kalandok várnak rám, hallom testvéreim hívását

Itt a tavasz és a jég megállíthatatlanul törik
A végtelen ég és a nyílt tenger
Arra vitorlázom, amerre a Holló vezet engem
Repülj fekete szárnyakon, magasan és szabadon
Vissza fogok térni a mai nap szeleivel
Hatalmas kalandoktól, dagad a vitorla
A vöröslő ősz eljön Asa öbölhöz

Találkozik velem a kútnál ahol a víz, kristály tiszta, szabadon folyik
Mélységből a nagy hegyekben tornyosul az égig
Várni foglak, miközben eljössz a tündérek nyomait taposva
Csupasz lábak, zálogba adod hajad, mely mint a tavon kersztüli köd

Az idő hajnalában, istenek és az ember előtt
Amikor a föld és az ég kettéosztatott
Egy csillag, a mélységbe zuhant
Az arany egy csillaga az ezüstös vízbe
Amíg vitorlázom, ettől emlékezni fogsz rám
Viseld ezt, örökké tied marad
Összeköt minket az idő végezetéig, neked...
Adom az arany egy gyűrűjét



Silver, the moon high over pond of water calm and dark
Woe, mist, the breath of the dragon, sweeping down mountain side
All still, the day asleep, the sun rests in nest of the Gods
Afar high adventures await me, I hear my brothers calling

Spring is here and the ice breaks free
The endless sky and open sea
I will sail where the Raven will lead me
Fly on black wings, high and free
I shall return with the wind the day
From high adventures, swelling sail
Autumn red comes to Asa bay

Meet me by the well where the water, crystal clear, flows free
From deep within the great mountain towering to the sky
I will be awaiting you coming down treading the trails of elves
Bare feet, let your hair down like the mist across the pond

In dawn of time, before gods and man
When earth and sky was first divided
A star did fall into river deep
A star of gold into silvery water
While I sail, by this you shall remember me
Wear it, yours forever to keep
To bind us beyond end of time, to thee...
I give a ring of gold

A Nap üldözése / Verfolgung der Sonne

Az örök sötétség alatt
feküdt élettelen teste.
Az égbolt keleten hasadt,
mikor elaludt az este.

Az örök sötétség alatt
feküdt élettelen teste.
Egy napsugár lassan haladt,
míg fényét reá vetette.

A csodás napsugár alatt
felolvadt megfagyott teste.
Az élet belé szaladt
s remegve feltárult szeme.

Mindenen előbb csak ámult.
Szép volt, ami elé tárult.
Egyszerű létét élte még,
reggelig így eléldegélt.

Ám a világ rideg maradt,
a válaszokkal nem haladt.
Száműzött magányos vándor,
mert a világ már oly álnok.

Csak egy dolga az élete,
volt neki, mint szomorú mese.
Azon nyomban felkerekedett.
Élete honnan eredhetett?

A Nap szemét megigézte,
annak útját kikémlelte.
Megragadta vándorbotját,
vitte remény tarisznyáját.

A Nap magasan ragyogott,
a vándor utána ballagott.
Remélte, ha egyszer eléri,
a világot majd megérti.

Útján sok felé megfordult
és jó pár házba betért.
De mindenki csak rá mordult.
Úgy vélték elvesztette eszét.

Az út egyedül oly sivár.
Vajh a végén lesz aki vár?
A Nap is egyre alá száll
és követi minden madár.

Magára hagyta mindenki,
reménye sincsen már neki.
A Napot el nem érhette,
könnyes patakká lett szeme.

Az este testét átölelte,
utolsó fényt látta még szeme.
A hideg újból körülvette
s leomlott megfagyott lelke.

2008.03.02.



















Die Übersetzung

Unter die ewige Dunkelheit
hat ihr lebloser Körper gelegen.
Im Osten ist der Himmel gereißen,
wann ist der Abend eingeschlafen.

Unter die ewige Dunkelheit
hat ihr lebloser Körper gelegen.
Einer Sonnenstrahl ist langsam gegangen,
solange hat ihr Licht bestrahlen.

Unter dem wunderbaren Sonnenstrahl
ist ihr eisiger Körper geschmelzt.
Das Leben ist in ihn gelaufen
und ihre (zitterne) Augen hat aufgemacht.

Vorhin nur hat er an alles gestaunen.
Es ist schön gewesen, was tat sich vor ihn auf.
Er hat noch ihr einfaches Leben gelebt,
bis Morgen hat so weitergelebt.

Nur ein ihres Ding, ihres Leben,
hat gehabt, als trauriges Märchen.
Sofort hat er sich aufgemacht.
Woher hat ihrem Leben entstammt?

Die Sonne hat ihre Augen festgebannt,
jenen Weg hat er ausgespäht.
Er hat ihren Wanderstab angegriffen,
hat der Ranzen der Hoffnung getragen.

Die Sonne hat hoch gestrahlen,
nach die ist der Wander getrotten.
Er hat gehoffen, wenn die einmal ereilen,
bald versteht die Welt.

Er ist auf vielen Ort herumgekommen
und ist ins viel Haus eingekehrt.
Aber nur jede haben auf ihn gemurren.
Sie haben gedankt, er hat ihre Vernunft verliert.

Der Weg ist so leer allein.
Ob am Ende wird wer wohl wartet?
Die Sonne geht immer unter
und jede Vögel folgen der.

Alle haben ihn verlassen,
er hat schon keine ihre Hoffnung.
Die Sonne hat er nicht erreichen gekonnt,
ihre Augen sind tränenvoller Bach geworden.

Der Abend hat ihrer Körpe umarmen,
ihre Augen haben noch das letzt Licht gesehen.
Die Kälte hat wieder umgeben
und ihre eisige Seele ist niedergefallen.

02.03.2008.

A tavasz csókja / Kuss des Frühlings

Sötét, mély álomból ébredsz
és a szempillád megremeg.
Hideg szíved ismét dobban
s a fagyot könnyem felolvad.

Boldogság könnyei az égből
potyognak alá a ködbe.
Visszatérsz most hozzám kedves,
remélem immár örökre.

Lassan elillan testedről
szürke köd halotti fátyla.
Arcodon a hajnal bája
már villan sárga szemedből.

Égi könnyek mossák tested
s elveted fehér ruhádat.
Szívemből kifut a bánat
s veled új életet kezdek.

Felöltöd tarka s zöld ruhád,
kék köpenyed is felveszed,
mintha álmodban is tudnád
mily bánat élni nélküled.

Velem miért játszadozol?
Minden évben magamra hagysz.
Titokban rám vágyakozol
s az éj után velem maradsz.

Virágokkal ékszerezed
a hamvas, illatos tested.
Kioldod szivárvány hajad
mely kék köpenyeden ragad.

Szerelmes szíved lángjai,
mint a hajnal madarai,
ruhád alól szétrebbennek
s bűvös hangjukkal kérkednek.

Minden bűnöd megbocsátom,
bár tudom megcsalsz. Nem bánom.
Harmatos ajkad a számon,
a halált többé nem látom.

Lélegzeted belém árad,
minden bú s baj elszárad.
Az életünk egy varázslat,
itt jövőre is megvárlak.

2008.02.25.

Die Übersetzung

Aus dunkelem, tiefem Traum erwachst du
und deine Augenwimper erbebt.
Dein kaltes Herz wieder pocht
und meine eisige Träne schmelzt.

Aus dem Himmel die Tränen des Glück
kollerten in den Nebel unter.
Jetzt kehr(s)t meine Liebste zu mir zurück,
ich hoffe nunmehr auf ewig.

Sterblicher Schleier grauen Nebels
verflüchtigen sich langsam von deinen Körper.
Auf deinem Gesicht ist die Anmut des Morgens,
schon blinken die aus gelben Augen.

Himmlische Tränen waschen deinen Körper
und wirfst deine weiße Kleidung weg.
Aus meinem Herz läuft die Wehmut weg
und mit dir fange ich neues Leben an.

Du ziehst dein bunt und grün Kleid an,
auch deinen blau Mantel ziehst an,
als ob weißt im deinem Traum auch
welch traurig ohne dich leben.

Warum spielst du mit mir?
In jedes Jahr lässt du allein.
Du sehnst dich nach mir geheim
und nach die Nacht bleibst du mit mir.

Mit der Blumen schmückst du
deinen samttigen, duftenden Körper.
machst du dein regenbogenliche Haare los
welche klebt auf deinem blauen Mantel.

Die Flammen dein verliebtes Herz,
als die Vögel des Morgen,
die einander unter deinem Kleid aus
und brüsten sich mit magischer Töne.

Jede deine Schuld vergebe ich.
obwohl weiß betrügst du. Ich bereue nicht.
Deine taufeuchte Lippe ist an meinem Mund,
Den Tod sehe ich nicht mehr.

Dein Atem strömt in mich,
alle Grames und Sorgen vertrocken.
Unseres Leben ist ein Zauber,
fürs nächste Jahre auch erwarte ich hier.

(Das deutsch Gedichte hat Anita korrigiert. )

25.02.2008.

Sabrina

Utolsó utunk / Unserer letzt Weg

Betakarja az erdőt a sejtelmes Éjszaka.
Lágy suttogás jő, megtöri a merev csendet:
- Állj meg búsuló vándor, kérlek ne menj még haza!
Tölgy mögül női arc mosolyog, nem láttam még szebbet.

Alakja hófehér, tán sápadt arca fehérebb.
Szó nem száll ajkairól, az még is fejemben cseng.
Nem hallotam még soha, de ismerős az ének.
Szépségébe az én szívem nyomban bele reng.

Köpenye és szoknyája fénylik, mint a kerek Hold,
s a karcsú ifjú alakja fátol-fáig libben.
- Merre vezetsz szellem leány? Csak az igazat mond!
- Válaszom nélkül is tudod te. Csak menjünk innen!

Elillan a Hold leány, kacaja még csilingel.
Árkon és bokron át a kíváncsiság tova hajt.
Ismét csak álmodom, mert ily őrület kinek kell?
Ezüstös szín tópartján csillan fel az arany haj.

Ül egy mohás sziklaszirten, mely tükör tóból nőtt.
Mosolygó arccal felém néz, int karcsú karjával:
- Gyere vándor, üllj ide mellém, mászd meg ezt a kőt!
Mit tudni vágysz megfelelem Ymir tudásával.

Ki vagy szép leány, óriás tudások tudója?
Mond azt is, merre van igaz szerelmem kunyhója?
Miért élek e Földön, mi létemnek valója?
Hogyan jöttem én ide, ki életem adója?

Te vagy én s én vagyok te! Testvére a tűznek, Napnak!
Legtávolabb mindentől, de egyet lépj s megleled.
Benned él az ősi érzék, fedd fel s többé nem leled!
Halálodkor születtél, magam vagyok magadnak.

Elhallgatnak a szobor ajkak, szemei vakok,
s még is a legmélyebb tudás tükröződik bennük.
Karok egymásba fonódnak, csak egy csókot kapok,
s e hamis világból most már örökre elmegyünk.

2008.01.09.